by lucia

Bemegyek a libanonihoz, szembe a James Dean filmkölcsönzővel és kérek egy giroszt meg egy baklavát és egy ajrant.
Milyen jó volt ez a prezi. Ha én is elhiszem, ők is mindig elhiszik, olyan ez, mintha tudnék varázsolni, mintha lenne dszedierőm.
Kiülök a bejárat mellé a kirakat padkájára. Leteszem a táskámat, az ajrant, a baklavát, harapom a giroszt, a táskám pántja lassan, magától lefordul. Nézem a bringám, milyen szép. A fülembe szól a zene.
Minden szám a szerelemről szól.
Nem süt a nap, de holnap fog. Ott fogok nevetni valahol egy földúton a Badacsony oldalában. Pinceszagú lesz a ruhám.
De most még Libanon. Arab, zsidó, keresztény mind egyforma. Hangosak és közvetlenek. Arra gondolok, laknék arra kurvára. Vagy mégsem. Végülis ide születtem, ez nem véletlen.
Finom a girosz, és az a pisztáciás baklava, ami a kedvencem. Nemsokára elég meleg lesz ahhoz, hogy az első korty ajran olyan legyen, mintha megsimogatna belülről egyszerre minden, ami jó a világban.
Tegnap loptam egy üveg sört egy fesztivál záróestjéről és hazavittem és betettem a hűtőmbe, hogy milyen jól fog még jönni ez. Így tudok rakendroll.

Advertisements