by lucia

Elindultam és mentem amíg önműködő nem lett a lábam és észre sem vettem, hogy már észre sem veszem, hogy járok. Járt úton mentem, mégis minden új volt és furcsa. Furcsa voltam én is, ahogy egyre messzebről és messzebről érkeztem oda, ahol éppen voltam. Ráült a vállamra a megtett távolság és ott hízott egyre feltűnőbbé.
Ha nagyon sokig kell csinálnod valamit, nagyon óvatosan kell adagolni az örömöket. Csak akkor iszol, ha már tényleg szomjas vagy és csak akkor eszel, ha már nem is a gyomrod, hanem a sejtjeid éhségét érzed. Máshogy nem megy a menés.

Advertisements