by lucia

A kávé egy féregjárat. Beleugrok és egy ideig repülök a téridő alagútban. Aztán megérkezek egy nő háta mögé, aki mit sem sejtve krémezi a kezét. Fejhallgatózik, ezért nem kapta fel a fejét érkezésem fizikai sistergésére sem. Hatalmas, barna kontya van, odalopózok, beszúrok egy ceruzát. Felsikolt egy törpe, apró hajlakó, kopasz kis manó. Ott van szobája, étke korpa, gyermekei a gallérbusszal járnak a fülsuliba, ott hallgatók. Maga ledöfte asszonyom, sikoltja a törpe megtörve. Mért tette ezt, hogy tehette, hát mért nem figyelt. Úristen mondom, hát nem tudtam, kérem, bocsásson meg! Bárcsak visszahozhatnám! De várjon! szólok. Hát van megoldás. Jöjjön, főzök egy kávét. Tejet? Kér bele? Tudta, hogy féregjárat? Ha beleugrik, egy ideig repül a téridő alagútban. Menjen, keresse meg nejét a múltban, és válasszanak egy új hajat! A törpe szipog még egy kicsit, majd ugrik, és szól: kedvesem, megjöttem! És hitvese válaszol: Megjött? Az jó, de ki a csoda maga?

Advertisements