by lucia

A balatonparton viccesek a tetovák. A háromgyerekes anyukák megereszkedett karkörbe szögesdrótjai, az aktualitásukat vesztett skorpiók a jobb lapockákon, a kövér pillangók elvizesedett bokákon. A tónusvesztett kelta absztraktok a telire szült, kocsizott és cigizett seggek fölött, amiket már senki nem visz motoron a diszkóba és amiket a kéthavonta kétségbeesetten újrakezdett ellipszisgépezés vagy kocogás valahogy nem akar megváltoztatni. Apa ernyedt sárkánya az abbahagyott kokszolás óta feszegés helyett hájjal tömött vállon. A kínai írásjelek, amiknek már senki se kíváncsi a jelentésére. Emberek, akik a bőrükön hordják a nosztalgiát, az egyszervolt fiatalt, aki csak sírna ha látná a mostani magát. Akik a szigetszentmiklósi szpídparti meg a high-life diszkó, meg a fortuna helyett most az ábrahámhegyi lángososnál nyomják. De a cigit akkor is úgy tüdőzik a negyven fokban, és az arany karláncok is a helyükön vannak, ahogy a műkörmök is élénken peckeznek szinkronban a virslis ujjakba ágyazódott jeggyűrűkkel.

Advertisements