by lucia

A lakosok mind kimentek a karneválra, csak mi maradtunk itthon, csokizunk és hangosan szólaltatjuk a zenét. Aztán Rózsagyuri jön, hogy a felvonulók kérjék és mi olyan rég láttuk a Hofigézát, alig szerepel mióta nem él, ezért ha lehet a nyolcvannégyes szilveszteriből egy rövidke részt. Hát persze, hogy disszidáltunk volna, pedig dehogy, annak ellenére, hogy kellett volna, hogyne kellett volna, most is lehet, hogy kéne, de a szégyennel még mindig könnyebb együtt élni, mint a rendszerrel.
Azt mondtam arra a buzizós tréfára, hogy ti is mentek szombaton?, mélyen szembe nézve és kicsit brutálisan vigyorogva, hogy megyünk hát, náciverés lesz, nem tudtad? Zavart vakaródzást és gyors eloldalgást kaptam válaszul, de ez nem elég, még ha jól is esett. Már most szégyellem magam az egész ország nevében amiatt, ami délután történni fog. Hacsak nem az történik, hogy normálisan lezajlik egy csapat ember felvonulása, mert akkor én is büszke lehetek.

Advertisements