by lucia

A disszidálást az Emő néni mondta még nagyon régen, és mikor a férje kérdezte, hogy ugyan mi a fasznak disszidálnál te ki, akkor azt válaszolta, hogy ne beszélj így a gyerek előtt és az állával rám bökött. Kidisszidál, így mondták ő és a férje is.
Én kidisszidálok ba. Ezt mondta az Emőnéni a férjének. Azért így mert nem akarta rendesen kimondani, hogy bazmeg, végülis körzetiorvos volt, azoknak nem illik, meg ott ült a gyerek. Tizenöt perccel azelőtt a nagyanyám jajgatva kefélte egy nedves ronggyal a padlószőnyeget, hogy jaj jaj felugranak az Emőék és amikor kérdeztem, hogy miért kell emiatt pánikolni, akkor rámnézett és azt mondta: dehát az Emőnéni orvos. Na és? kérdeztem,de nem válaszolt, csak villámgyorsan sikálta a padlószőnyeget. Négykézláb.
Ugyan mi a fasznak disszidálnál te ki, szólt a férje, mire Emőnéni mondta, hogy ne beszélj így a gyerek előtt, és aztán mindketten elhallgattak, mert a nagyanyám megérkezett az üditővel a férjnek, a hideg szalonsörrel és a kristálypohárral Emőnéninek, meg a harmadik kristálypohárba berakott ropival mindenkinek. Mártikám, hogy milyen szép rend van nálad mindig, mondta Emőnéni és töltött a sörből. A hab kifutott, rá a terítőre, amit alig tizenöt perccel azelőtt szedett ki a szekrényből a jajgató nagyanyám.

(Ez így most jó lenne ha utálnám az Emőnénit, de nem jó, mert nem utálom, csak valahogy meg kéne írni ezt az orvosok előtti középkori hajlongást. Meg az egész orvostudomány előtti hajlongást amúgy. Emőnéni, a felbecsülhetetlen értékű Orvos Ismerős mondta egy vállvonással azt a nagyanyámnak az öcsém leleteire kilencvenkettőben, hogy hát ez akár nyirokrák is lehet, amitől a nagyanyám összeomlott és azt mondta nekem, hogy még szerencse, hogy neked nem az az apád, aki az öcsédé. Merthogy a rákra való hajlam öröklődik és én talán megmaradok. Ettől én omlottam össze, de csak egy nagyon kicsit. Aztán hamar elmúlt. A betegségünk is. Bár az öcsémnek bánta néhány fölöslegesen kioperált nyirokmirigye.)

Advertisements