by lucia

Van egy nő, aki valami miatt örökre kenósorsolást felolvasó nő marad a tévébe. Mert mondjuk valahogy elfeledkeznek arról, hogy azt mindig más szokta vagy valami szex miatt. A nő tök híres lesz mint a kenósorsolós nő, de nem elégedett ezzel. Pár év alatt kiég. Megunja. Inni kezd. Az arca megereszkedik. Többször is megpróbál kiszállni a kenósorsolósdiból, de sehogy sem sikerül. Valahogy mindig meggyőzi magát, hogy még mindig jobb egy ilyen hülye melóval a képernyőn lenni, mint egyáltalán nem. Rá kell jönnie, hogy örökre eggyé vált a szerepével. Rengeteget dohányzik. Állandóan cigiszagú. Keveset alszik, mert kiégettsége ellenére annyira izgatott marad minden este attól, hogy a kamera előtt állt, hogy egyszerűen nem tud elaludni. Mindig csak ott ül a tévé büféjében és mondja, hogy el nem tudjátok képzelni, mennyire unom. El. Nem. Tudjátok. Képzel. Ni. Ráncos lesz a nyaka. Sokat kell sminkelni. Az este tizenegyes három percig tartó munkája miatt délután ötre kell járnia, hogy időben kész legyenek a sminkjével. Lassan feladja, hogy rátalál élete párjára. Vesz egy kiskutyát. Felköltözteti az anyját magához Budapestre. Aranyere lesz. Krónikus székrekedés gyötri. Pedig állandó szerződése van a danon aktívia jókurttal, és már legalább hétszáztízszer végigcsinálta a kéthetes próbát. Reggelente köhög a cigarettáktól. A negyvenedik születésnapján azt álmodja, hogy ott áll a stúdióban és ezt mondja: a huszonkét nyerőszám a következő: negyven, negyven, negyven, negyven, negyven, negyven, negyven, negyven, negyven, negyven, negyven, negyven, negyven, negyven, negyven, negyven, negyven, negyven, negyven, negyven, negyven, negyven. Aztán szembefordul, elmosolyodik és így szól a nézőkhöz: remélem, önök is olyan szerencsések mint én vagyok. Viszont látásra. És elővesz egy régifajta, kinyitható borotvát és a jobb szeme alatt a csontig belevág az arcába, de fölébred mielőtt megérezhetné, hogy mennyire fáj.

Advertisements