by zsempet

Nem az a baj, hogy egyre szegényebbek lesznek a szegények, a gazdagok meg gazdagabbak (ha ismerik azokat az embereket, akik a pénzt osztják). Az sem baj, hogy a senemszegény, senemgazdag el fog tűnni. Az a baj, hogy teljesen el fog fogyni a szabadság tőlünk. A szabadság nem azt jelenti, hogy szabad csinálni dolgokat. Hogy szabad a melegeknek felvonulni, meg az újságíróknak szabad leírni bármit, meg szabad beperelni az államot, mert a törvény védi az igazságot. Ezek csak tünetei a szabadságnak.
A szabadság azt jelenti a társadalomban, amit egy ember lelkében az autonómia és a felnőttség jelent. Az autonóm ember folyamatosan kérdéseket tesz fel magának, amiket meg tud válaszolni, folyamatosan döntéshelyzetekbe kényszeríti magát, ahol képes úgy választani, hogy ne okozzon kárt magának és másnak. Az autonóm ember képes elfogadni, megérteni és szeretni a másik embert.
Az autonóm embernek ez rengeteg munkájába került. Szembenézett a félelmeivel, kijött a komfortzónájából, konfrontálódott a fájdalmaival, sírt, átkozódott. Átgondolta a gyökereit, az anyját, az apját, rájött, hogy miket kapott tőlük, és azok hogyan akadályozzák. Felismerte, hogy kiskorából milyen reflexek épültek bele, amelyek öntudatlanul is belevitték olyan döntésekbe, amelyek kárt okoztak neki és másnak. Kemény munkával tudatosabbá vált. És folyamatos, kemény munkával tartja magát ebben az állapotban. Tudja, hogy ha öntudatlan dolgokat csinál, azoknak az a következménye, hogy visszasüllyed az öntudatlan állapotba. Tudja például, hogy nincs szüksége rengeteg alkoholra ahhoz, hogy elengedhesse magát. Tudja, hogy az éhségét nem kell a szükségesnél tízszer több mérgező kalóriával elvernie. Tudja, hogy az érzelmi bizonytalanságára nem fog választ adni egy kínos egyéjszakás dugás. Az autonóm ember folyamatos változásban van.
A szabadságért valami olyasmit kéne megtennie a társadalomnak, amit az ember az autonómiáért tesz. Meg kellene dolgozni érte. Először rendbe kéne tenni a gyökereket. Rá kéne jönni, hogy milyen mechanizmusokat tanított a múlt. Fel kéne ismerni az ismétlődő mintákat, és azok okait. Aktívan keresni kéne a megoldásokat. Üldözni kéne az önhazugságokat. Ki kéne mondani az igazságokat. A szabad társadalomnak versenyhelyzetekre van szüksége. Arra, hogy az egyének meg tudják mérni magukat, és sikerélményük lehessen a megmérettetésekből. Ahol az emberek nem akarnak, ott nincs szabadság. Ahol az emberek nem bátrak, ott nem lehet szabadság. Ahol nincs változás, ott nem lehet szabadság.
A szabadság azonban fáj, ahogy a terápia is fáj az egyénnek. A szabadságban kevés a biztonság, mert több a bátorság, az akarat és a vállalkozó szellem. A szabadságban nincs dicsőséges múlt, mert a szabadságban inkább azt keressük, hogy hogyan lehetne még jobb a jövő. A szabadságban nem várhatunk senkitől ingyen segítséget, de elvárhatjuk, hogy amiért fizetünk, az a lehető legjobb legyen. A szabadságban mindig van egy kis feszültség, mert ahol nem keresik a problémákat, ott nem is oldanak meg semmit. Márpedig az állandó változás újabb és újabb problémákat hoz. A szabadság nem jelent boldogságot. Csak azt jelenti, hogy szabadságban az egyénnek lehetősége van törekedni az autonómiára.
A szabadság nem jelenti azt, hogy nincsenek normák. Nagyon fontosak, mert a szabad társadalom tele lehet nem autonóm egyénekkel, és akár nem autonóm politikusokkal is, akik mindent megtesznek a változások elkerüléséért. Ezért alapvető, hogy olyan normák legyenek, amik a lehető legnagyobb mértékben védik azt a lehetőséget, hogy konfrontáció legyen, viták legyenek és szembenézés. Az öngyógyulás mechanizmusai.
A nem szabad társadalom olyan, mint a nem autonóm ember: teli van félelemmel, amiből frusztráció fakad, ami agressziót szül. Depressziós, vagyis végtelenül pesszimista. Egyáltalán nem tevékeny, magától nem szerveződik. Nincs hite sem magában, sem bármilyen transzcendensben. A múltjában él, a jövőjétől retteg. Keserű, unott, függő. Rövid az élete, sokat beteg és nem tud örülni semminek.
A szabadságnak és az autonómiának ugyanaz a legnagyobb akadálya. A félelem. A félelmeikkel lehet a legkönnyebben manipulálni az embereket. Az emberek a változástól félnek a legjobban.

Advertisements