és közben persze lassan egyre melegebben süt a nap

by lucia

Most arra gondolok, hogy Béla és Irén már egy ideje lent vannak Losinjben. Béla minden reggel fél hétkor felkel, és lecsattog a meredek kis utcákon úszni egyet, fő az egészség. Jól úszik Béla, szegről-végről ismeri Hajós Alfrédot is, és az apja is a spártai nevelés híve volt, vitte őt és testvéreit a Dunára, fel a Spitzre, ott tanult meg Béla úszni a Dunakanyarban. Már nyolc évesen átúszott Zebegényben a kis szigetre apja nagy büszkeségére. Szóval most lemegy minden reggel, csíkos egyberészes dresszében a kikötő végére ballag és elegáns fejessel startolva úszik. A helyiek persze elborzadva és nevetve nézik, de Béla büszke a fizikumára, és a vízből kijőve mindig felfújt mellkassal, megfeszített hasizmokkal pödri meg a bajszát, miközben persze ügyel arra, hogy a lábikráján is feszüljenek az izmok, amelyek az őszi és tavaszi túráktól vastagabbak, mint a baráti körében általános pipaszárak.
Béla kimászik, pödör, dülleszt, satöbbi, majd miután megmutatta ezeknek a helyieknek, milyen az, amikor egy magyar úgy istenigazából pózba áll, felveszi papucsát, és laza, mégis magabiztos léptekkel lakályos appartement-jük felé indul. Közben Irén langyos éjszakaillatára gondol, ami csak rá vár a baldachinos ágyban, és a gyermekre, aminek ebben a hónapban már feltétlenül meg kelletik fogannia. Meg egy szivarra is, amit nagyon el kéne színi így, a tenger után.

Advertisements