by zsempet

Agnostura rum, tizennyolcezer forint.
Adtam a másiknak, két pohárral is.
Edzés után már ittunk a többiekkel is kora este.
Azt mondta, finom.
Mondtam neki, hogy van egy bolt külön a belvárosban, oda jársz érte.
Az elérhetetlen rumod. Nem is elérhetetlen, megközelíthetetlen. A kopár konyhádban. Ahol nem főzünk sose semmit, mert én nem ehetek akármit, te meg nem eszel otthon. Csak a csalós napomon használjuk arra, hogy felvágjuk a rendelt pizzát, és ha megettem, beüljünk sorozatot nézni a kivetítődön. Két pizzát is meg tudok enni.

Két egészet.

A másik amúgy nem iszik ilyet. Pár éve volt otthon egy üveg viszkije.
Két év alatt fogyott el. Már nem kívánja az alkoholt. Szerinte valószínűleg a sok jóga miatt van, béna duma.

Megkérdezte, hogy biztosan nem jössz-e haza.
Röhögtem. Vagyis a rumod röhögött bennem. Mondtam neki, hogy észrevette-e, hogy ezt harmadszor kérdezi, mióta megjött.
Azt felelte, hogy nem akar februárban egy ablakpárkányon lógni reggelig.

Menjünk fel, mondtam. Van erkély. Lóghat ott.
És nem jössz, tettem hozzá. Ilyenkor kettőig is távol vagy.
Pedig azt hiszem, szeretném, hogy otthon legyél velem. Csak ne legyél túlzottan velem. Mert akkor azt érzem, hogy hagyjál békén. De legyél közel.

Csak ne baszogass, hogy túl izmos vagyok.

A másik például azt mondta, gyönyörű vagyok. Úgy, ahogy vagyok. És nem, egyáltalán nem sok rajtam az izom.
Megkérdeztem, és nem, a combomon sem.
Úgy mondta, hogy közben a tükör elé állított meztelenül. Már ő is lerakta a ruháit egy kupacba a szőnyegre. Nem messze az ajtótól, a tükör mellé. Mosolygott, és mondta, hogy így könnyen fel tudja kapni, ha menekülni kell.

Mondtam neki, hogy tényleg nem fogsz hazajönni.
Válaszolt, hogy tudja. És különben is csak egy prezit beszélünk meg.
Azért van itt.
A hátam mögé állt. A farka a jobb combomat simogatta, de mozdított
egyet a csípőjén, és a makkja szépen beemelkedett a lábam közé.

Sóhajtottam és szétraktam a lábam, hogy felcsúszhasson a nedvességemhez.
Na ehhez például te túl magas vagy. És pocakod is van.
Azt mondta, miközben nézett, és jobb kézzel finoman megmarkolta a mellemet, hogy fura belegondolni, hogy itt szoktunk mi együtt aludni.

Te meg én. Kimondta a neved.
Nevettem, és mondtam, hogy hát ez az ágyunk.
Szépek a hasizmaim.
Mondtam, hogy neki is.
Az ágyhoz mentem és szétrakott lábbal a szélére ültem. A másik letérdelt és belém nyalt, de lenyúltam, megfogtam két oldalt a nyakát és felhúztam. Egyből belém csúszott. Hatalmas ő hozzám.

Éreztem, hogy részeg. Én is az voltam.
Mondtam, hogy óvatosan.
Mondta, hogy csak úgy tud velem.
Mondtam, hogy ez nagyon felizgat.
Mondta, hogy őt is.
Mondtam, hogy ez nagyon jó.
Mondta, hogy igen. Nagyon.

Aztán feküdtünk, aztán még egyszer akarta. Én is akartam. Lehúztam az ágytakarót, de nem bújtunk be a takaród alá. Pedig neki nincs is semmilyen szaga. Csak valami halvány, teára emlékeztető illat jön a nyaka tövéből.

Zuhanyzott utána. Mondtam neki, hogy ez az én zuhanyzóm. Az emeleti. Én fent vagyok, te lent.
Adtam neki tiszta törölközőt. Tudtam, hogy nem fogod észrevenni.

Nem figyelsz te semmire. Csak a munkádra. Vagyis magadra.
Kért még egy kis rumot. Ittunk. És elment.
Kettőkor jöttél meg, és nem akartál szexelni.
Majd holnap. Annyi belefér. Ha véletlenül gyerek lesz.

Advertisements