by lucia

– Heló.
– Heló.
– Te vagy az?
– Ki?
– Te benne vagy a mesében?
– Melyikben?
– Ebben itt.
– Hát, itt vagyok.
– Én vagyok a legkisebb fiú.
– Értem. És hol tartasz?
– Most kell megkapjam az arany, az ezüst és a bronz valamit, amikkel majd elhárítok valamit.
– És szerinted tőlem kell megkapnod?
– Nem tudom.
– Úgy nézek ki, mint egy öregember?
– Nem ezt akartam mondani. Csak épp meg vagyok akadva egy kicsit.
– Mi a cél?
– Mármint?
– Hát kell, hogy legyen valami célod. Tudod: visszahozni a kedvesedet a túlvilágról, hazatérni egy arannyal megrakott hatökrös szekérrel, ilyesmi.
– Ja az! Hát persze! Én csak elindultam szerencsét próbálni.
– Értem. Hát figyelj, adok neked egy papír kétszázast. De csak mert szerencséd, hogy nem szólítottál öregapámnak. Ha bajba kerülsz, vedd elő ezt a kétszázast, és gyorsan vegyél rajta valamit. Én azonnal ott termek és kihúzlak a csávából. Jó?
– Aha, jó. Köszönöm szépen.
– Nincs mit. Figyelj rá, hogy okosan használd fel, mert ha nem, akkor nem termek ott. Most pedig, eridj utadra, sok szerencsét!
– Isten áldjon a jóságodért…
– Nehogy leöregapádozz!

Advertisements