by lucia

Négy esküvőn voltam mostanában mondta a túl puha csávó a túl keménynek. Hihetetlen. Mondta a túl kemény, miközben egyenesre feszített karja külső felét nézte. Ezek közül – folytatta a túl puha – az egyik volt az én ismerősömé, a többi Abigélé. Mert hármon nem ismertem senkit.
Jézusom. És mit csinálsz a sok ismeretlen között?
Hát többfélét is szoktam – felelt a túl puha. Például szoktam azt csinálni, hogy odamegyek a menyasszony apjához, beszédbe elegyedek vele, úgy teszek, mintha nem tudnám, hogy ő ki. Mintha tök részeg lennék, tudod. Mutogatom neki, a csajokat és elmesélem, hogy a vőlegény azt is megbaszta, meg azt is, azt meg egy haverjával meg még egy haverjával. Meg csináltam már azt is, hogy megsúgtam a vőlegény egyik haverjának, hogy az előbb szopott le odakint a fehér ruhás kis ribi. De akkor majdnem megvertek.
Bazmeg! Kiáltott a túl kemény. Hát te voltál az a paraszt az öcsém volt osztálytársának az esküvőjén?! A túl kemény hangjába elismerés is vegyült, de azért kiabált ott a szűk szaunában. Mégis vigyorgott. Fúbazmeg! Majdnem elváltak bazmeg! A csaj szülei azóta sem beszélnek a sráccal. Te egy állat vagy!
Az öcséd volt osztálytársának a felesége az a szőke kiscsaj? kérdezte a túl puha.
Hát akkoriban szőke volt – vont vállat a túl kemény. Most már asszem vörös. Túl jól nem ismerem.
De azért szerinted is jó meg lehetne kúrni, nem? szólt a túl puha.
Azt? szólt a túl kemény közönyt tettetve. Hát. és itt hirtelen vigyor ömlött el az arcán. Agyon bazmeg! Szénné!

Advertisements