by lucia

Kimegyek a lépcsőházba, ami mostanába a kedvenc helyem. Mintha cigiznék ki kell mennem néha. Kiveszek egy kis meleg gyurmát a bordáim alól, leköpöm, hogy nedves legyen és gyúrom. Bele ne ragadjon a körmöm alá, arra gondolok, meg arra, hogy "televoltapofája gittel", meg arra, hogy ez a könyv ma már másodszor jut eszembe. Lassan kezd összeállni a gyurma, lehet jól dolgozni. Csinálok belőle egy kígyót, aztán kakaóscsigát, aztán egy majdnem tökéletes gömböt, amiből egy majdnem tökéletes kockát. Aztán a kockát szétnyomom és nézem, hogyan repedeznek meg a gyurmalepény szélei. Plasztilin vagy igazi agyag? Ha eleget gyúrod fel lehet tapasztani a falra, és a plasztilin után ottmarad a fasza olajos folt. Jó erősen megszorítom a gyurmámat, megnézem a kezem nyomait rajta aztán utoljára gömböt gyúrok és visszateszem a helyére. Jó meleg a sok gyúrástól.
Aztán kinézek az üvegfalon, ott látom a fákon túl a koripálya egyik szeletét. A gyorskorisok vúm elmennek aztán kicsit később vím, visszajönnek a kör túloldalán, aztán vúm elmennek megint. Gyorskorizni tökjó lehet, hogy megcsinálják a lehető legsimábbra a jeget neked, erre gondolok még utoljára, mielőtt visszajövök.

Advertisements