ígyisvan, sokatkeres

by lucia

Tudod, amikor beüt a mániás fázis, akkor már eleve félek, de egy csomó ideig még nagyon jól érzem magam. Szó szerint ezt mondta a srác a telefonba valakinek itt a MOM park mögött a füvön, ahova kimentem élvezni a hideget és arra gondolni, milyen jó lesz télen a bringázás, amikor pirosra csípi az arcom a szél. Rokonlélek szevasz, gondoltam magamban jó hangosan.
Aztán lassan elindult a nap. Befogtam három musztáng csikóhalat, gyorsan lezavartam a bemutatót a német turistabuszok utasai előtt, miközben a feleségem torz vigyorral arcán kavarta az echte ungarisch schlambutz, amiben a lebbencsen és a krumplin kívül semmi sem volt, lévén vega túra. Közben izzadó nyakamat kicsit szúrták a fraktálok, amiket reggel fölfűzött a kisebbik lányom nekem, de nem törődtem vele. Szikráztattam sarkantyúm, pengett a bajszomon a brillantin és csutkán szólt a Napfény járja át a szívem újra. Jól is sikerült a program, főleg a ritberger a végén. Az asszony percenként nyújtotta pínkódra eszközét.

Advertisements