by zsempet

– Amit most a képernyőmön látok, az előbb még a fejemben volt – mondta Szilárd, és szívott egy mélyet a cigijéből, aztán letörölgette a monitoron lassan lefelé csurgó agyvelőt. Illetve törölgető mozdulatokat téve elkente a ragacsos, szürkés darabokkal tarkított vörös főzeléket. – Azt nem nagyon értem, hogy lehet, hogy ebben az állapotomban is izgat az, hogy nem látom, amit a gépem játszik, de még sosem voltam halott.

– Hát Szilárd basszus, az a helyzet, hogy ezt én sem értem – mondtam, tudva, hogy most ez a szöveg jön, ugyanis még a légzésemet is meghatározta a videóblak alján futó kis pöcök. De én még reagáló film nem voltam soha, és nem tudom, hogy aki megírt a forgatókönyvemet, beleírta-e azt a sort, amit a kiérkező rendőröknek mondok majd arról, amit láttam.

– Mit láttál? – kérdezte Szilárd, és oldalra nézett, amitől öklendezni kezdtem a képernyőn, ugyanis Szilárdnak gyakorlatilag hiányzott a tarkója. Kicsit olyan volt, mint a félkész halálcsillag a Birodalom visszavágban. Kicsi űrhajóval valószínűleg be lehetett volna repülni Szilár jobb füle mögött, és némi manőverezés után ki lehetett volna jönni az orrán.

– Hát a gyilkost, te fasz. Vagy szerinted mit láttam volna? Elment az eszed?

– Hát, inkább így kifröccsent – válaszolta elgondolkodva Szilárd. – De tulajdonképpen elment, ha úgy veszem. Csak nagyon gyorsan távozott.

– Szóval – folytattam ignorálva Szilárd nosztalgikus révedezését –, ha engem itt valaki megírt, olyanra, hogy a film, amit néztél, cselekményében benne van az, hogy neked kifröccsentik az agyadat, és én ezt látom, akkor vajon lesz-e a filmnek egy olyan része, amikor a szomszédok által a lövés miatt amúgy már valószínűleg kihívott rendőrök bejönnek, és látják, hogy a hullád orra előtt még megy a videófájl a dzsuvás képernyőn, és én kiszólok nekik, hogy a Szilárdot az XY ölte meg, heló. Nemsokára végefőcím jön, addig meg élvezzék a filmet. Mindjárt autósüldözés.

– Tényleg, amúgy, ki ölt meg? – tette fel a kérdést Szilárd.

– Na ez az, amit nem akarok neked elmondani. Nagyon rosszul esne, ha megtudnád.

– Micsoda?

– Sajnálom. Mindjárt meghalsz, remélem. Addig kibírod enélkül az infó nélkül.

– Te hülye vagy? Nekem már így is mindegy.

– Sajnálom, de ebben nem fogok engedni. Az illetőről soha nem gondoltad volna. És nagyon fájna, ha megtudnád, ki volt. Szóval légszíves haljál meg.

– De… – nyögött Szilárd.

– Semmi de. Most kéne meghalnod, mert ha jól látom, mindjárt lejár a videó. Ha pedig pillanatmegállítózól, lehet, hogy a rendőröknek nem jut eszébe elindítani.

– De… – nyögte újra Szilárd.

– Semmi de, Szilárd. Nem értem, miért nem halsz meg. Ki van lőve az agyad a fejedből bazmeg.

– Jaj… – mondta elhaló hangon Szilárd.

– Na végre – mondtam. – Jaj – tetttem hozzá. Beléptek a rendőrök. Még tizenhárom másodperc volt a videóból. A rendőr öklendezni kezdett. Bejött a kollégája. Bazmeg. Mondta. Pisti, menjél ki. Még három másodperc.

– Őőő – mondtam, és lejárt a videó.

Advertisements