by lucia

Nyalogatta a nap a száját és forgott a vackán. Nagy, pirosas foltokat csillantott a mozdonyhangár üvegfalára. A fehérvári pályaudvar melletti gabonasiló pontosan ugyanolyan, mint a kabai pályaudvar melletti, csak a fehérvári neonzöldre van festve és a tetején ott virít egy Cerbona felirat. Mind átkelünk hosszú sorban két vágányon, megkerülve a kerítést. Egy bakter sem szól ránk. Mindenki dobozos sört vesz a restiben, én üvegeset. Undorodom kicsit a doboztól. A barna üvegtől is. Mellesleg a zöld üveges sörök mind finomabbak, mert a zöld fényben máshogy érik tovább a sör az üvegben. Ezzel egyszer egy cseh is egyetértett velem. Ülök a vonatajtóban és nézem, hogy a sok villanyvezeték olyan, mintha az állomás egy kurvanagy szövőszék volna. A vonatok a szálak a rongyszőnyegben. Előreláthatólag negyven percet késnek.

Advertisements