Olimpia Kisörspusztán

by lucia

Rengeteg gyerek. Mindenhol. Bicikliznek, kiabálnak, fociznak, birkóznak, futnak. Futva közlekednek. Ha lassan mennek, akkor viccesen kocognak, mint az öreg nénik és bácsik az amerikai filmekben a zebránál, ha piros a lámpa a kereszteződésnél, amin még át kell menniük a centrálparkhoz.
Nénik és bácsik is vannak, sört isznak, meg cigiznek és nagyokat röhögnek. Közben fél kézzel megsimogatják a gyerekek fejét akik odamennek az asztalukhoz. Aztán mind kimennek a tópartra petángozni, meg fürdeni mielőtt ennének valamit és elkezdenék várni az esti bulit a nyers akáctörzsekből összerótt tákolmányban, aminek egy nagy, vastag nejlon a teteje. Pont akkora, hogy mindenki pont elfér alatta ha esik az eső. A nagylányok titokban a nagyfiúk derekára teszik a kezüket birtoklóan, egy kislány körbejár egy nagy kosár meleg pogácsával, ötven forint darabja, a zsíroskenyérre lehet szórni durva, nagyszemű sót. A kisebb gyerekek elaludnak az anyjuk vagy az apjuk ölében, aki onnantól fél kézzel beszél. Közben pedig játszik a dobos, a bőgős és a dudás.

Advertisements