by lucia

Apa utál bármit is csinálni. Tévét nézni szeret. Anya azonban vásárolni szeret, meg lakást átrendezni, meg porszívózni, meg "együtt lenni". Anya mintha nem vette volna észre, hogy vége van az életének, gondolja apa.
Apát még a szex érdekli egy kicsit, de nem anyával. Az interneten nézeget néha képeket, amik felizgatják, de tudja, hogy egy olyan, tizenkilenc éves, tökéletes lánynak, aki a képen van, nem igazán ô kéne. Meg végül is, annyira nem is érdekli a dolog. Inkább csak konstatálja, hogy a szex még mindig izgatja. Ki is elégíti még néha önmagát, de inkább csak azért, hogy aztán pár napig ne kelljen nézegetnie képeket.
Anyát azonban a világon minden izgatja. Apa ezt nem érti. Anya programokat szervez, boltba akar menni, takarítani akar, polcot akar felfúratni és lámpát. Apa aludni akar, enni akar, inni akar, meg tévézni. Apa szereti a tévét. Ôszintén és leplezetlenül. Szereti a reklámokat, a bemondónôket, a sorozatokat, a filmeket, a rajzfilmeket, de még a közszolgálati miseközvetítéseket és az éjszakai betelefonálós vetélkedôket is.
Anya azonban mindig veszekszik apával, ha apa meggondolatlanul és bátortalanul megemlíti valami program szervezése folyamán, hogy ô inkább otthon maradna tévét nézni. Anya ilyenkor válással fenyeget, és kiabál. Egyszer még hisztériás rohamot is kapott. Apa nem szívesen emlékszik vissza arra. Gondolt már arra, hogy elválik, de nem lehet, mert akkor nem volna hol laknia. Eszébe jutott az is, hogy valahogy megöli anyát, de azt sem lehet, mert egyedül nem tudná fizetni a lakás részleteit. Meg, ahogy végiggondolta, rájött, hogy nem is nagyon tudná, hogyan fogjon hozzá. Meg fôleg, hogy hova rakná a hullát.
Tulajdonképpen rájött, hogy nem csak takarítani, meg polcot fúrni nem szeret, gyilkolni sem.
Így történt, hogy apa teljesen véletlenül, miközben a szögbelövôvel vakargatta a tenyerét, meghúzta a ravaszt. Persze a bal tenyerét, mert a jobb kezével szokta nyomkodni a táviránytóját.

Advertisements