by zsempet

Olyan is volt, hogy egyenesen a lovardából értél haza piros pufimellényben, feltűzött hajadban a szőke sokszínű csíkjaival, bőrcsizmában, válladon a kosárban a hazafelé vásárolt karfiol és vastagfalú paprika mert épp egy újfajta csodadiétáról olvastál lovaglás előtt reggel, a kocsikulcs és a lakáskulcs épp szerelmeskedtek az egykezedben.

A régi barát az alagsori lépcső fölötti alacsony korláton ült felhúzott lábbal, és téged nézett. Több, mint egy éve nem láttad, nem is gondoltál rá, de tudtad, hogy nemsoká az izzadságodat fogja szagolgatni, miközben recsegve tépi rólad a lovaglóruhád, miközben még kíváncsian gurul ki a padlóra zuhant kosárból a karfiol.

Együtt vártátok te és a régi barát, hogy ki szólal meg először. Aztán te felléptél a három lépcsőn az ajtóhoz, a zárba dugtad a kulcsot, és azt mondtad:

– Jöhetsz.

Advertisements