by zsempet

A viaduktra, a kőröshegyi viaduktra nem emlékszik. Esett az eső, és fejben épp a kamionosokkal söpörték le az autópályát széles, partvisszerű seprűkkel, hogy ne legyen akvapláning, és tudta, hogy jön a viadukt, ezernyolcszázvalahány méter, sokkal hosszabb, mint az az 527 méter hosszú olasz viadukt, amin koradélután átmentek és arra gondolt, hogy ennek egy klcsit több értelme van, mert itt meredekebbek a hegyoldalak. De utána semmi. Csak az a fura érzés, hogy lehet, hogy aludt vezetés közben, és álmában vette bea viadukt enyhe balkanyarját.

Van egy strand, egy kis öböl Cap Ferat-n, aminek az egyik oldala egy sziklafal. A sziklafal teteje, egy nagyjából két focipálya méretű dombtető egy kastély kertje. Van külön lépcső le a saját kis kikötőig. Azon a lépcsőn is biztos jöttek már le tök szomorúan.
Nizza egyszerre nagy és kicsi, nyüzsgő és nyugodt.

Meglepte, hogy mennyit tud még mindig franciául.

A hegyi falvak közül Lacoste-on sokat viccelődtek, a gyerek kereste a krokodilokat egy ideig. Aztán Lacost-ban körbe sem sétáltak, csak ültek a faluszéli kis kávézó teraszán és backgammonoztak meg viccelődtek, meg lassan nézték a völgyet, meg a túloldali másik kis falut. Mellettük a kicsit plump pincérnő késeket és villákat csavart szalvétába. A fiatal nő azt az illatot viselte, amitől ő bármikor meg tudott őrülni. Meg is formálta a francia mondatokat, hogy megkérdezze a márkáját, de aztán hagyta, csak magában mondta ki párszor.

A gyerekkel egyetértenek abban, hogy Avignonban tudnának lakni. A fesztivál miatt minden lehetséges felületet színházi előadások plakátjai borítottak, de mivel ragasztani valószínűleg hatóságilag tilos, ezért a kartonlapokra felragasztott színespapírok madzagokon lógnak, és fújja őket a szél, mint valami fura, figuratív imazászlókat, ezen a lapos, házakkal teli hegytetőn.
Reggel a kávézóban a gyerek közli, hogy még nem volt olyan pincérnő, aki ne lett volna vonzó. Ő azt feleli, hogy 11 éve reménykedik, hogy lesznek ilyen apafia pillanataik. A gyerek azt mondja, hülye.
A francia csajok nem szépek, nem csúnyák, mind más. De mindegyik teljesen őszinte, és önmaga, tárva nyitva van és teljesen egyenesen jön belőle az, ami ő belül. És belül nem valami gubanc van, mint itthon.

A pápai palota tele van a padló alá épített titkos tárolórekesszel. Mindegyikből kijön egy történet. Biztos, hogy volt, amiből loptak. Volt olyan, amiről tényleg nem tudott senki. Azt mondja a gyereknek, hogy valószínűleg hullát is találtak valamelyikben. A gyereket a legjobban az érdekli, hogy mire mennyit költöttek a pápák. Megguglizzák amit nem tudnak fejből franciául. A legtöbb pápa háborúra költött a legtöbbet.
Miközben járják az egykori lakótermeket, a gyerek felveti, hogy ezek hol szartak. Megbeszélik az éjjeliedények és a szolgák egyszerű viszonyát, és szó esik a klassz, nagyonmagas ablakokról is.

Minden reggel két croissant, két pain au chocolat és két tejeskávé. Veszünk boulangerie-t? Veszünk hát.

Provence nem olyan, mint Toszkána, mert nagy, és nincs úgy megművelve. A dombok dőlésszöge is más. Meg franciák laknak benne, nem olaszok. És minden más szempontból is teljesen más. Pedig a térképen hasonlónak tűnik.

Marseille olyan, mint egy város. Esznek is egy normális, nem turista vacsorát egy drágább bisztróban. Az autóban lakás azt jelenti, hogy nem lehet inni, de ez nem zavaró. Nem kell inni.
Marseille olyan, mint egy város, de ugyanúgy tele van turistával. Főleg angolokkal. Még éjszaka is nagyon-nagyon meleg van. De az étel jó.
Marseille-ből egy ideig nem sikerül kijutni. Az egyik hosszú alagút zárva van. Nehéz találni másik utat. Későn fekszenek aznap.

Fjordoknak hívják a calanques-t egymás közt, mert tulajdonképpen fjordokról van szó. Gyalogolni kell oda, de nem bánják. Nézik, ahogy az emberek mosolyognak a szelfibotjuk végére, utána meg visszaáll az arcuk normálisra. A gyerek is egész nap vízben van. Ő még merülget is. Szereti, amikor bemelegszik, és lent tud lenni sokat. Az öböl szájánál tíz méterről nézi a vitorláshajók alját és hallgatja a semmit. Lassan mozog, csak épp ellentart a felhajtóerőnek. Várja, hogy a teste mikor kezd magától mozogni az oxigénhiánytól.

Advertisements