by zsempet

A taxi hátsó ülésén csupa láb vagy és cipő. Nincs is ilyen szög máshol a természetben, csak a combod és a vádlid tud ilyen bezárni, ezt gondolja a szegfűs csávó, aki a szembeülésen ül. A lenyithatón. A szegfű a szmokingja zsebébe van visszatűrve, mert kiesett a gomblyukból, amikor megpróbált megtanítani sznúkerezni, és ezért gyakorlatilag fölesett egy asztalra, amiről nem tudott aztán lemászni.
Ó srác, sóhajtottál, és felrángattad az alagsorból a sötét sznúkerasztalok közül, és kitámogattad és füttyentettél egy taxiért. A első szintről még dübörgött az angolok által játszott amerikai zene. Nem tudtad a csávó nevét, de magadban Ernestnek nevezted. Ernest kigyűrt egy csomó rongyos húszfontost a zsebéből. Te leguggolál és felszedtél hármat. Annyi elég lesz a taxira.
A hajad úgy van a fejedre tűzve, mintha a fonat írás volna, mintha minden tincs keresztezése értelmes szó lenne. Egy ősi nép hatalmas mitológiáját meséli el a fejeden ez a szöveg. Legalábbis ezt gondolta Ernest, de sajnos egyáltalán nem tudta megfogalmazni. Ehelyett ennyit mondott:
– Hogy tudsz ilyen átkozottul tökéletes lenni egy ilyen este legvégén?
Nem válaszoltál. Kifelé néztél.
Az este egy követségi fogadáson indult, aztán Ernest ragaszkodott hozzá, hogy elkisérjen a barátnőd megnyitójára, a barátnőd meg ragaszkodott hozzá, hogy Ernest is jöjjön a koncertre, de Ernest nem a barátnődet akarta.
– Hallod? Miért vagy ilyen hibátlan?
Ránéztél a srácra. Vajon mi lehet a neve? Kinyitottad a táskádat és elkezdtél kipakolni belőle. Egyenként átnyújtottad neki a tárgyakat keresztben a taxi kabinján.
Egy lakáskulcs, három kulccsal és a kis postaláda kulccsal a karikán.
Egy öngyűjtó, amin egy szőrös pinájú meztelen nő van.
Egy lovaglópálca, amivel a nagyanyád életedben először megvert, amikor leverted a kristályvázát, amit még az ő nagyanyja kapott nászajándékba.
Egy vékony, fekete füzet, amibe három naplóbejegyzésed van két évvel ezelőttről.
Egy tornadressz hét éves korodból, ami nagyon-nagyon vág a varrásoknál.
Egy kisautó, amit titokban tartottál az ágyad alatt évekig. Egy kisfiútól kaptad, akinek már nem emlékszel a nevére.
Egy egészen kicsi szappan, egy darab vécépapírba száradva.
Egy fénykép, egy lóról.
Öt vagy hat ilyen kis hullámcsat.
Két becsomagolt tampon.
Egy körömlakk. Meggypiros.

A taxi lassított.
Te megfogtad a táskád, és kiráztál belőle némi pattogatott kukoricát. Aztán kikaptad Ernest kezéből a kulcsod, és gyorsan kiszálltál. Fellépkedtél a ház bejáratához vezető lépcsőkön, nem néztél hátra. Csak hallottad, ahogy felmordul a dízelmotor és elhúz a nagy, fekete kocsi.

Advertisements