by zsempet

Másnap a kabrióban Edith Piaf énekelt sanzont az autórádión, és az angol a szipkával a szája sarkában ordítva vele énekelt, miközben lassan forgatta a kormányt a keskenyen kanyargó fehér murvaúton. A kendőd és a napszemüveged nem volt elég, fázott kicsit a homlokod, de nem akartad elrontani az angol jókedvét. Végülis téged vitt éppen, hogy megmutassa a grófi család híres pezsgőgyárát.

Az apja, amikor író akart lenni 1924-25-26-ban Párizsban, rendszeresen együtt ivott azzal a gróffal, akinek a tulajdonában ez a pezsgőgyár állt. Állandó problémájuk volt, hogy honnan szereznek jeget.

De az angol nem érvényesítette ezt a régi ismerettséget, hanem rendes látogatójegyet vett és inkább a kék köpenyes, micisapkás művezetővel barátkozott össze pillanatok alatt, pedig alig lehetett érteni a franciát, amit tulajdonképpen dél-londoni tájszólással beszélt.

Nem szeretted az angolnak ezt az affektálását, hogy lord létére a prolik tájszólását beszéli.

A hosszú sorokba rendezett polcokhoz érve a hatalmas pincében hálásan ültél le a kicsi asztalhoz, ahol már ott csillogott egy behűtött üveg jégvödörben. A sok palack úgy mutatta nektek a fenekét, mintha meg lenne sértve, amiért rájuk törtök így hivatlanul.

A kék galléros művezető elővett két hosszú poharat nektek, az angol bólogatni kezdett és rádmosolygott.

Eleged volt ebből az egészből egy kicsit.

Advertisements