zsempet

Azok ott hattyúk?

by zsempet

Rágyújtottál, keresztbe raktad a karod és nekidőltél a falnak. Ragaszkodtál hozzá, hogy cigizni kint kell, annak ellenére,  hogy az angol mindig, mindenhol cigizett. Még két nap és indultok. Csend volt, az esti bogárzaj egyenletes sziszegéssé vált már. Az út felől egy közlámpa fénye halványan odasütött, ahol álltál a kastély falának támaszkodva.
1967, még nem nézhettél rá a mobilod képernyőjére, ezért nem volt hova menekülni. Bele kellett engedned magad abba az érzésbe, hogy egyedül vagy. Az angol gazdag barátainak óóóó-i és áááá-i halványan kiszűrődtek az egyik félig nyitott franciaablakon. Alattuk az angol részeg, kicsit kásásan domináló monológja volt a mélyebb alap. Az volt a megegyezés köztetek, hogy ilyenkor, mások előtt úgy csináltok, mintha egy pár lennétek.
Szívtál a cigiből és felhúztad az egyik lábfejed, hogy megtámaszkodj vele a kastély falán, ami még mindig forró volt az egésznapi napsütés után. Nagyon meleg volt a nyárelő abban az évben. A bal kezeddel oldalra nyúltál, és mint egy fél-krisztus álltál a falhoz simított kinyújtott karoddal. Kikapcsoltad a gondolataidat. Csak voltál.
Becsuktad a szemed, és lassan eltűntetted a határt a testeden belüli és a testeden kívüli világ között. Vettél két mély levegőt, és kiléptél a testedből. Érezted, ahogy a faltól távolodva hűvösebb lesz a levegő. Érezted, ahogy elemelkedsz a talajtól, és a talpadat is simogatni kezdi a lustán hullámzó levegő. Lassan forogtál körbe a gerinced tengelye körül.

Advertisements

by zsempet

Másnap a kabrióban Edith Piaf énekelt sanzont az autórádión, és az angol a szipkával a szája sarkában ordítva vele énekelt, miközben lassan forgatta a kormányt a keskenyen kanyargó fehér murvaúton. A kendőd és a napszemüveged nem volt elég, fázott kicsit a homlokod, de nem akartad elrontani az angol jókedvét. Végülis téged vitt éppen, hogy megmutassa a grófi család híres pezsgőgyárát.

Az apja, amikor író akart lenni 1924-25-26-ban Párizsban, rendszeresen együtt ivott azzal a gróffal, akinek a tulajdonában ez a pezsgőgyár állt. Állandó problémájuk volt, hogy honnan szereznek jeget.

De az angol nem érvényesítette ezt a régi ismerettséget, hanem rendes látogatójegyet vett és inkább a kék köpenyes, micisapkás művezetővel barátkozott össze pillanatok alatt, pedig alig lehetett érteni a franciát, amit tulajdonképpen dél-londoni tájszólással beszélt.

Nem szeretted az angolnak ezt az affektálását, hogy lord létére a prolik tájszólását beszéli.

A hosszú sorokba rendezett polcokhoz érve a hatalmas pincében hálásan ültél le a kicsi asztalhoz, ahol már ott csillogott egy behűtött üveg jégvödörben. A sok palack úgy mutatta nektek a fenekét, mintha meg lenne sértve, amiért rájuk törtök így hivatlanul.

A kék galléros művezető elővett két hosszú poharat nektek, az angol bólogatni kezdett és rádmosolygott.

Eleged volt ebből az egészből egy kicsit.