by zsempet

Itt ülnek velem szemben. Az utca túloldalán. Előzetesben. Néha évekig.

Az uszodában kihívták az egyik biztonsági kameraképről felismert nagyhasú, bermudagatyás tolvajra a rendőröket valamelyik nap. Úgy ült ott az öltözőpadon gondterhelten, mintha egy orvosi váróban ülne, és tényleg: Ő már az egyik így-úgy működő intézményrendszer egyik alanya, semmi több. Elindult az intézkedés, nincs miért kaparni. A rendőrök sem úgy állták körül, mint akik őrzik. Csak úgy végezték ott a munkájukat.

Én meg ott álltam ruha nélkül, húztam a fürdőgatyámat és arra gondoltam, hogy vajon milyen lehet, ha elkap egy ilyen gép. Ahogy a rendőrök, meg a smasszerek unottan adogatnak egymásnak. Élő hús.

Sorban állnak a barátnők meg feleségek meg anyukák itt a börtön mögött, ha látogatás van. Mintha a kórházba jönnének. Elkövetsz valamit olyan, mintha hirtelen megbetegednél. Van, hogy évekig tart a gyógyulás. De ha nem tanulsz a fizikai tünetekből és nem változtatsz, újra beteg leszel, egyértelmű.

Advertisements