by zsempet

A szőke csajnak a lába a piros kabát és a fekete magassarkú csizma között a fényes harisnyában nem is tűnik igazinak, mégis azt veszem észre elsőre, és megnyugtat, hogy még mindig tudatos vagyok arra, hogy öntudatlanul a húst látom meg elsőre még mindig, már megint. Minek, ésatöbbi.
Nem is hiszem, hogy tudnám máshogy csinálni a szőke csaj megnézését, mint így, hogy lehetne más módszerem, mint elsőre megkapaszkodni bármiben, ami bőrszerű, bármiben, ami valahogy eltűnik valami alatt, ahol értelemszerűen folytatódnia kell.
Ahogy tovább nézem, rájövök, hogy a szőkecsaj egy anyuka, és a másik csaj, akivel egymásba karolva mennek, a lánya, tehát a másik csaj nem csaj, nincs ott semmi látnivaló, még akkor sem, ha elsőre ő is nőnek tűnik. Tudatos vagyok a benyomásaim benyomásosságára is. Lelkesen mennek, anyaéslányajóbanvannak típusú menéssel, furán magasra lendítve a lábukat minden lépésnél. Barátnők ők és az anyuka döntésének köszönhetően most boldogok és jókedvűek, még nevetnek is, és ránevetnek egymásra, senki se bánja, hogy ki kinek a gyökere-ága.
Az anyuka másik oldalán egy férfi megy, elsőre a kislány apja, de aztán meglátom rajta, hogy nem, ő a szőke csaj csávója, vagyis a kislány szavával a barátja, az anyjáéval meg a párja, a szónak az összes terhével, hazugságával és butaságával együtt, pedig ebbe jó sok ilyesmi lett gyömöszölve azóta, amióta használják a még nem asszonyok, de már nem lányok, amikor egymásnak próbálnak magukról, vagyis a vélt énjükről bizonygatni valamit.
A nő, vagyis az anyuka, vagyis a szőke csaj, akinek a fényes harisnyalába (Haris Nyalába – afrikai diktátor) a kabát alatt folytatódik, ami optikai csalódás, mert hát biztosan van ott egy mini is, talán ruha, de inkább szoknya, vidáman megpróbál jobbra is karolni, a párjába, hogy ők hárman, haha, meg hohó, de a csávónak lógva marad a karja, nem elég férfi még ehhez.
Arra gondolok, én biztosan elég férfi lennék, de rögtön arra is, hogy aztán nem maradnék reggelig sosem, szóval mi is ez a férfizés itt, és különben is, mondjuk csak meg gyorsan, hogy mi is az a férfi. Meg arra, hogy viszont a kislány, meglehet, meg lesz fantáziálva pár éven belül, ha ez így marad, ez a soványan görbülő hát mellett lógós kar, de tudatos vagyok a cinizmusomra. Meg még mormogom, immár nem tudatosan, a kislány nevében, hogy nekem van a legszebb anyukám, nekem van a legszebb anyukám, nekem a legszebb a Nyukám.

Advertisements