by zsempet

Itthagytak pár darab hurkát nekem a konyhapulton, akárhogy néztem is, csak a szar jutott eszembe a barna kis darabokról és arra gondoltam, hogy a hurka esetében a prezentáció mindennél fontosabb, hiszen egy szépen csillogó, frissen sült egész hurka, ahogy megbízhatóan és lelkesen feszül a bőrében egész más, mint a hideg, kiszáradt, fura helyen törött három darab maradék takaros kis kupacban.
Ki is fizettem őket, és nem kezdtem el bánkódni azon, hogy ferde lett az egyik ablak, mert tudtam, hogy attól nem fog kiegyenesedni és amúgy ferde volt addig is, csak nem volt ilyen hangsúlyos a kerete, és különben is, az ember örüljön, ha kap valamit, még ha pénzért is.
Aztán siettem vissza a munkahelyemre, mert ez a nap közepe volt, és menet közben arra gondoltam, hogy a biciklim egy helyben van, csak a várost húzkodja alatta egy makettmániás, őrült óriás, és én azért tekerek, mert próbálok fentmaradni az asztalon. Mert ha elkapnak a gyerekek, akik odalent szottyosra nyáladzanak egy kiflit minden délelőtt, akkor az lesz az első dolguk, hogy letörik a fejem, vagy feldugják a lábamat a tesójuk orrába, vagy kitörik a lábam közül a bringámat és elkezdik szopogatni, engem meg az anyjuk bedob mondjuk a legós dobozba. A seggük hatalmas, mert mindig túl van húggyal a pelenkájuk. Az orrukon pedig örök takonykéreg szárad. És amikor itt tartottam, beértem vissza a munkahelyemre és a takonykéreg, mint egy bukósisak, pont ráillett a fejemre és ott homályosított a homlokomon mindent egész délután.

Advertisements