by zsempet

Fiam hozza már ide nekem a szódásballont, ha már a konyhában jár, és azt a borosüveget is az asztalról legyen oly kedves.
A fiú betűzve olvassa, mert nem biztos, hogy a sok üveg közül melyiket kell vinnie:
O-lim-posz, ci-trom-lé. Ezt?
Igen drágám a borocskámat. A kedves József finom furmintját.
Nehéz a szifon, a fülénél fogja, ahogy az apjától látta. Amióta egyszer hozzáragadt a patronhoz a bőre, egy kis pillanatra mindig megijed amikor megmarkolja.
A József, tudja régen udvarolt nekem, és hát nem vagyok öreg ehhez, nehogy ezt gondolja, bár maga még nagyon fiatal. Hány éves is?
Hét leszek.
Hát látja. Még szinte gyerek. Szóval egyszerűen a József nem tetszik nekem, mint férfi.
Elveszi tőle a két palackot. A szifont, amit ő ballonnak hív, leteszi a lábához. Lecsavarja az olimposzos üveg kupakját, és tölt egy keveset a poharába. Színes minták vannak a pohárra nyomva, ez nagyon tetszik a fiúnak, de nem meri megnézni közelebbről. Aztán fröccsen a szóda. A gyerek szereti a szódát, nem zavarja, hogy csípi a száját. Persze szörppel szereti a legjobban.
Mert látja drágám, egy férfi ne alázkodjon. Legyen neki gerince. De mindegy, csak mondom, hogy tanuljon.
Leteszi a poharat és felveszi a mesekönyvet.
Na hol is tartottunk?
A fiú beül a saját foteljébe.
Ott, hogy a manók megépítették a vasútat.
Igen, a vasút.
A borospohár mellől felveszi a szemüvegét.
Biztosan nem akar az ölembe ülni?
Néz a fiúra a szemüvege fölül. Ő csak a fejét rázza. Felhúzta és átkarolta a lábát, készen a mesére. Tudja, hogy a néni ölébe kéne ülnie, de irtózik a gondolattól. Arra gondol, gúnyolva a néni magázódását, hogy soha nem fogok a maga ölébe ülni, mert magának van a legbüdösebb szaga a világon. De közben már jön is a mese.

Advertisements