by zsempet

Még mindig azt álmodom minden este, hogy minden rendben van és futok valahol valahova és ugrok. Sokkal szívesebben álmodnám azt, hogy minden lépés fáj, hogy nem nagyon változik semmi csak rossz irányba, hogy megy tönkre a térdem és a gerincem is, és ébrednék arra, hogy minden rendben van.
Tegnap belegondoltam, hogy mennyi futást hagytam ki, hogy hányszor aludtam inkább tovább, és teljesen elszégyelltem magam. Ha megint futhatnék, ha nem lenne iszonyatosan lúdtalpas a lábam és ha nem fájna mindig, esküszöm minden hajnalban lefutnék nyolc kilométert. Most ötöt tudok gyalogolni, de másnap olyan, mintha százat mentem volna és nem az izmaim fájnak, hanem a csontjaim és a porcaim a helytelen kopástól.

Advertisements