by zsempet

Tarzan megvakarta a fejét és utána megnézte, mi ragadt a körme alá. Szürkés ragacsot látott, halott bőrt. A szájába nyúlt és kipucolta fogával. Sós.
Tarzan hívja Csitát, gondolta, miközben indexelt és lépésben átsorolt a jobb szélső sávba a szokásos reggeli dugóban. Üzletben gond, Tarzan tör-zúz – gondolta. Hívja gorillák. Csita megbaszva.
Tarzan igazából nem haragudott az üzlettársára, csak megszokásból beszélt magában csúnyán. Tarzan tudta, hogy nem lenne szabad csúnyán beszélnie, mert nem tesz jót neki, de úgy érezte, a káromkodás olyan neki, mint a kávé. Rosszat tesz, de nem lenne önmaga nélküle. Tarzan egy ideje fontolgatta, hogy minden megváltoztat az életében. Megpróbálta újra megszeretni a feleségét, Jane-t és elküldte a szeretőit, megpróbált eltávolodni a gorilláktól, és kevesebbet találkozott az elefántokkal is. Csitát sem verte át minden kínálkozó alkalommal. Nem igazán tudta, hogy ezt miért teszi. Valahogy úgy érezte, változtatnia kell.

Advertisements