by zsempet

Megállíthatatlanul megy előre az idő és egyre messzebb vannak azok az instagrammos képek, amik akkor készültek, amikor még jó volt a lábam, és ahogy görgetek vissza hozzájuk egyre mélyebbre megy a felismerés, hogy ez lett az életem, hogy ezt nem lehet visszacsinálni, hogy ez nem lesz soha többet olyan, mint volt. Mindig fájni fog, mindig gyenge lesz, mindig zsibbadni fog ott ahol az elszakadt idegszáltól zsibbad, mindig bicegni fogok estére. Amikor történt, már három hónapja, azt írtam, hogy volt harminchét jó évem. Most már látom, hogy ezek után sem lesz rossz, de olyan a mozgás és olyan a testi jelenlét sose lesz.

Advertisements