by zsempet

A gyémánt pinapiercinges nő a tépett frizurával az utolsó nap volt, előtte volt még kettő és egy este, amikben volt kőrecsurgó viasz, föl-fölhozott kagylóhéj, naptej, harapós víz, péniszhalak, punadúzák és egy kiló fölháborító garnélarák, ami nem a garnélara többesszáma. A „titokban elutazni valahova, és ott egymásra találni újra” motívum a hetvenes-nyolcvanas években szórakoztató céllal készült francia filmekben dominált (Titokban Hongkongban, A házibuli folytatódik, Magas szőke férfi felemás cipőben), de úgy tűnik, újra teret nyer.
Ismét rájöttünk, hogy az emberek pucéran szépek, még akkor is, ha átmenetileg ruhával fedik a meztelenségüket, viszont az egyszál pólóban az altestüket lógató/lengető, amúgy valami hétköznapi tevékenységben szorgosan elmerülő felnőttek látványa továbbra is elviselhetetlen. A tenger sokszáz évvel ezelőtt is ott volt, pont úgy, ahogy most, csak akkor még könnyebben tudtam  a kavicsos parton járni, mert akkor még nem tört el a sarkam. A sátorra kell a ponyva és ha nagy leszek, árnyékolástechnikai szakember leszek. A naptej pedig nem jó a kávéba, bár forrón az is éget.

Advertisements