by zsempet

Van egy esküvő, arra készülnek, rakják ki az asztalokat a nagy betonplatnira és terítik le őket. A mennyasszony nővére már a gyönyörű piros ruhájában álldogáll és ellenőriz, de még fürdőgatyás angolok caplatnak mellette a bed and breakfastjaik felé.
A főpincér enyhén ferdén ácsorog és zsebrevágja a kezét, zakója két szárnyát mintha lüktető szíve tárná szét, pedig csak a gyönge is pocakja az. Még sose láttam pocakot ennyire a tulajdonosához tartozni.
Az angolok caplatnak, a nap megy lefelé, a fizetős nyugágyak már mind össze vannak csukva, a napernyők is leeresztve lógnak. Az egyik sziklafal árnyéka már nem is az öböl kavicsain húzza meg a csíkot, hanem a szembefalon. A piros ruhás nő cigarettázik, az abroszok felpúposodnak az alájuk szorult levegővel. Én szeretnék egy sört, amivel leülhetek a betonplatni szélére lábat lógázni és nézni a víz színváltozásait. Egy hölgy, mert nincs rá jobb szó, az egyik erkélyen vizes törölközőket tereget.

Image

Advertisements