Huszonhat percem van. Meg egy nappalim, ahova mindig

by zsempet

Huszonhat percem van. Meg egy nappalim, ahova mindig bejön a fű. Meg az életeim, az egyik most ment el focitornára, hülye név, mi az, hogy focitorna, foci vagy torna, meg a másik kettő, az egyik bent fekszik a másik kint, meg a még kettő az amerikai a csávójánál meg a  kisszakálassal smárolós a Nagyórán.
Van mit mondani róluk, van mit mondani rólam. Van hova tenni őket, van hova tenni magam. Falvak vagyunk a tájban, de közben nem vagyunk messzebb, mint egy városban a kerületek. Köztük a zöld lehetne házak is, tele amúgy nem létező emberekkel, akik másodpercenként belehúzzák a vécéjüket a földembe, és tüdőnkipufognak, de nálam inkább csak a sünök szarnak a bokrom tövébe kitint. Még tíz percem van, de elengedem. Nagyvonal nagyvonal.

Advertisements