Ül a bolond nő a kertemben a rézsű

by zsempet

Ül a bolond nő a kertemben a rézsű szélén és motyog egy reklámújság fölé hajolva, sőt, hajlongva, mintha zsidó lenne, a színespapír meg a siratófal. Mögötte ül egy nagy, fekete kutya, marcangol valamit, ahogy kinézek az ajtómon csak azt látom, fehér, az az öregebbik macska gondolom, bazmeg, megölte a macskát, gondolom és kimegyek három lépést a konyhából a fűre, hogy dehát az nem lehet, hogy ennyire bolond legyen, hogy csak ott motyog, miközben a kutyája marcangol egy macskát, ezért lépkedek óvatosan közelebb, és nézem, hogy fehér, de a formája nem macskás, és hol a vér, de mégis, ott a lába, de a szőre állaga valahogy más, hogy van ez, csak nem lehet ennyire bolond.
– Csókolom – mondom és ő megfordul, és a kutya is felkapja a fejét, olyan öreg a kutya, hogy észre sem vette eddig, hogy ott óvakodok felé.
– Jónapotkívánok – mondja a nő és megigazítja a szemüvegét. – Azt nézem, hol lehet kapni érzékelős kamerát, mert betörtek a szomszédomba és muszáj lenne, de nem lehet sehol sem kapni normális áron legalábbis.
A kutya feláll, odajön, én még közelebb lépek és látom, hogy az egy fehér plüssnyúl, nem a Barka hála az égnek. Szólok a kutyához és odatartom a kezem, ő barátságosan köszön és szusszanva visszaül a gazdája mögé.
– Jóban van a macskákkal? – kérdezem a kutyára mutatva – Mert itt van kettő is.
– Ó otthon együtt alszanak mindig – mondja a nő. – Mi a baja a lábának? – kérdezi a mankómra mutatva.
– Eltört a sarokcsontom. Lassan és nehezen gyógyuló törés. Még két hétig nem állhatok rá.
– Igen, ezt megtanultam és nem felejtettem el.
– Ilyen praktikerben én láttam reflektort, érzékelős reflektort – mondom. – De hogy kamerásat, olyat még nem. És hogyhogy betörtek?
– Ó ezek betörnek mindenhova. Azt megcsinálták, hogy elvitték a mosógépemet, ami a pincébe volt és amikor a szomszédom megkérdezte, hogy mégis mit keresnek ott, akkor mondták, hogy le van beszélve a doktornővel, el van adva, ők érte jöttek. Most az egyik szomszédtól festményeket vittek el. Fényes nappal. Hiába, betörnek ezek mindenhova.
– Szörnyű, igen. Na viszontlátásra doktornő.
– Viszlát, de indulunk is már – hajtja össze az újságját. A kutya felveszi a szájába a nyulat.
– Szép napot.
– Köszönjük szépen! Magának is fiatalember! És jobbulást! – És mennek. – Eltört a sarka szegénynek – mondja a kutyának. – A calcaneus csontja. Az egy nagyon szar csont, tudod. Mármint te biztos szeretnéd azt is, de eltörni szar. Ne hagyd itt a nyuszit! Hozzad! Még két hétig nem állhat rá, tudod.

Advertisements