Hagyom a hagymaszárat a pulton elengedni magát. Kilazul,

by zsempet

Hagyom a hagymaszárat a pulton elengedni magát. Kilazul, mintha megivott volna két pohár rozét. A szagától csúszik bele a reggeli a napba, nem úgy, mint amikor az utolsó mindig egy kanál joghurt és falat kifli, hogy ne legyen kávészagú a szám.
Földet hoz be a macska, meg én is a mankómmal, pollent fúj be a szél. A küszöbön túl mozog a fű, így csúszik a kint bentre meg vissza persze. Benövi lassan valami borostyán az ágyam, belémbújnak a hangyák, törzsemre moha tapad és lassan nem is lélegzem majd, hanem szellőzöm. Akkor sóhajtok, ha átfúj a szobán a szél.
A macska körmöt élez majd a lábamon, a hónom aljába fészket rak egy gólya, nem zavarja, hogy milyen kicsi a hely. Aztán jön egy gólyanő, rám tojik, eljárnak együtt a tóra és ha van egy kis idejük repkednek, hogy el ne hízzanak.

Advertisements