by lucia

Ha időutazó lennék és az lenne a munkám, hogy visszajárok a múltba, azt utálnám a legjobban, hogy nem olvashatom az új könyveimet egy-egy küldetés alatt. Mert mondjuk küldetések lennének, mert mondjuk ez egy időutazó ügynökség lenne.
Olyan időutazás lenne ez, hogy a saját életembe küldözgetne vissza, az akkori testembe. Saját sorsjavító ügynökség, karmakerekítő. Újra halálra unhatom magam tökéletes nyári délutánokon a gyerekvigyázó öregasszony erkélyén Pécsett kezemben az Egri csillagokkal, aminek tudom a végét és közben a könyvemre gondolhatok, amit valaki a kétezertizes évek elején fog megírni és én most napokig nem olvashatom. Vékony a karom, van hajam, süt a nap, szól a Kossuth rádió a konyhában, hol a könyvem. Kurva karma, kurva karma.

Advertisements