by lucia

Ha nem magyar lennék nem tetszene itt semmi sem. Az emberek pont nem elég szenvedélyesek és nem elég hidegek. Az arcok pont nem felismerhetően karakteresek. A városok pont olyanok, hogy mindegy. A hegyek alig púpok, a tavakban mindenhol leér a lábam. A kaja szar. Ami jó lehetne, azt is csak közepesre sikerül megcsinálni. Bor van jó, de háromszor annyiba kerül mint a mégjobb bárhol máshol. Filmek, táncok, darabok vannak jók, de azért ki nem emelkedik semmi az európai átlagból. Van pár kurvajó könyv, de nem tudom, mennyire bírnám őket fordításban. Az egy-két szép tájból három-négy óra autózással simán lélegzetelállító helyekre kerülünk a határon túl. A múltunk kudarcok és felfuvalkodott buta expanziók, majd utána borzasztó ás fájdalmas összeomlások sorozata. Nincs összetartás, nyomokban sem lehet felfedezni a szeretetet. A családjától mindenki szabadulni akar. A hagyományok megvetendőek. A legerősebb örökség a torz kádári értékrend, ennek a legnépszerűbb alternatívája a protonáci neohorthyzmus. Sem a nép, sem a politikusok nem képesek objektíven megfogalmazni a problémákat és arra objektív, valós megoldást keresni. Nincs vita, csak gyűlölködés. Nincs hit. Az egyházak halottak és semmilyen szinten nem vesznek részt az életünkben. Ami New Age itt van, az leginkább hamisan nosztalgikus nemzeti múltkreálásból áll, illetve pszichológiai pótszer. Minimális a civil aktivitás, semmiféle hagyománya nincs és a legtöbb ember számára irreleváns. Teljes az érdektelenség. A szolidaritás nem létező fogalom. Mindent áthat az irigység. Nincsen a pénznek alternatívája. Nincs a szegénynek büszkesége, az értelmiségnek emelkedettsége, a tudósnak hitele, a szakembernek becsülete, a vezetőnek méltósága, az alárendeltnek alázata. Nincs vállalkozókedv, viszont hatalmas a kapzsiság. Akinek van pénze, nem hoz létre semmit. A befektetők a pénzen kívül nem adnak hozzá semmit, viszont azonnal még sokkal gazdagabbak akarnak lenni. Mindenki minden siker mögött mindig valami simlis ügyet sejt. A legtöbb kívülről sikeresnek látszó dologról pár év után kiderül, hogy valami simlis ügy volt mögötte. Nincs büszkeség. Nincs identitás. A nemzeti hovatartozás jelképei és értékei, a dolgok, amikre az embereknek gondolnia kéne amikor felmerül a magyarságuk, eltorzított késő kádárkori ötletek és butaságok, valamint harmincas évekbeli soviniszta torzulások veszélyes kevert maszlaga. Akinek ilyesmivel kéne foglalkoznia az az aktuálpolitikai érdekek és a saját gyűlölködése miatt elutasítja ezt, ezért aztán olyanok kreálják a nemzeti gondolatot, akik alkalmatlanok arra. Teljes a faji diszkrimináció, a nők mérhetően másodrendű állampolgárok, de ezt senki sem érzi problémának. Teljes a passzivitás. Az elzárkózás a standard viselkedés. Nincsenek közösségek. Minimális a lokálpatriotizmus. Mindenki gyűlöli a munkáját. Mindenki retteg, hogy elveszti a munkáját. Nincs lázadás, nincsenek vágyak, nincs pezsgés. Az ország egy terület. Teljesen érdektelen, lapos, szürke, unalmas vidék, tele olyan emberrel, akivel nem akarsz beszélgetni, tele olyan titokkal, amik izgalmas helyett inkább szomorúak.

Advertisements