by lucia

Megy és megy és megy és megy. Aztán fut egy kicsit, pedig egyáltalán nem akar gyorsabban odaérni. Csak érezni akarja a lépteit meg a lélegzetét. Szeretne örökké élni.
Nem tudja, hogy lehetne jobb, már így is tökéletes. Egy pillanatra mindig elakad a szíve, ha arra gondol, hogy mindig, megállás nélkül dobog a szíve. Benne van a fában meg a kőben és a levegőben. Tényleg. Szó szerint.