by lucia

Este arról beszélgettünk, hogy egy tízéves biztosan fantáziál, de biztosan nem mondja el neked, mert még magának sem mond ki egy csomó mindent, amikor hangtalanul beszélget másokkal magában. A tíz az az év, amikor utoljára ártatlan az ember. Elmesélem, hogy mennyi szeretetre van szüksége egy tízévesnek, de közben hatalmas szüksége van arra, hogy független is legyen és önálló.
Mindketten tengeralattjárót építettünk gyerekkorunkban, csak én a Balatonon, ő a Dunán, én hét évesen, ő kilenc.

Napközben meg ismétlődnek a mondatok: Azt fogjuk csinálni, hogy; Erre egész egyszerűen nincs erőforrás; Úgyis azt fogják mondani, hogy; Mondok egy hülyeséget:; Ennek mi a timingja?; Azt kell, hogy mondjam, hogy nem mi rontottuk el; Meg lehet próbálni; Dizájn szempontból ez egész egyszerűen; Ez a vonal szerintem meg fog halni. Mindig elővesszük őket és kirakjuk középre. Ott lebegnek ocsmányan, mint valami ufók – csillogva mozog az ízelt testük, de döglődnek a levegőn. Mi meg úgy csinálunk, mintha cuki kiskutyák lennének.

Advertisements