by lucia

Becsinálták az ablakot a rohadtak, így nem látni ki, nem burukkol és béget nekem senki már. Egy rácshoz szorítva lélegzem, csak ki, csak ki, befelé soha már, nincs bennem tér. Kékek a falak, esik belőlük az eső, púpos a padló. Este homokot szórok, hogy legyen strandom nyáriszünettel és elkezdek félni, hogy leégek a holdon.

Advertisements