by lucia

A filmrendező most nem rendezett egyáltalán, hanem megpróbált arra figyelni, amit Kohát Emese mondott neki arról, hogy milyen is volt pontosan a búvárkodás a vöröstengerben. Kohát Emese szerint egészen fantasztikus volt a búvárkodás a vöröstengerben, csodálatosnak is mondaná tulajdonképpen. Kohát Emese elhatározta, hogy biztosan fog még búvárkodni, mert nagyon fontos, hogy az életben azzal foglalkozzunk, amit igazán szeretünk. Ő például egy kávézót szeretne igazából nyitni egy tengerparti kisvárosban. Minden reggel lemenne a partra és úszna egyet. Abbahagyná ezt, hogy egy multinak a marketingosztályán dolgozik.
A filmrendező mosolygott és Annára gondolt, hogy mégis fel kellett volna hívni és meg kellett volna mondani neki, hogy nem. Azt mondta Kohát Emesének, hogy ez egy jó terv, vágjon bele. Ő biztos megiszik majd eg kávét nála. Kohát Emese erre azt mondta, hogy na majd ír egy üzit a face-en, ha megcsinálta és esküszik, hogy a filmrendező vendége lesz arra a kávéra.
Aztán eldobták a cigarettacsikkeket és visszamentek az épületbe, ahol nemsokára Kohát Emese elmagyarázta a filmrendezőnek, hogy sajnos a marketingszempontok fontosabbak a dramaturgiánál. És különben is, szerinte egy szórakozóhelyen játszódó jelenetben igenis lehet természetesen mondani azt, hogy egy 100% cukormentes narancsnektárt kérek, és igazán nem kéne így befeszülni abba, hogy “egy narancslevet legyen szíves”. Közben a filmrendező arra gondolt, hogy a nyáron el lehetne menni az Annával egy hétre pihenni. Valami tengerparti kisvárosba.