by lucia

Ha nem lehetne néha Velvet Undergroundot hallgatni, nem lehetne élni sem. Vasárnap a sziklafalon is valahogy az All tomorrow’s partiest kellett zengetnem magamban miközben kétségbeesetten tapogattam a falat, hogy vajon melyik lehetetlen kicsi kis rés vagy izé lesz a fogás. A sziklamászás ilyen: félsz és kétségbe vagy esve. Aztán mégis jó. Nem értem.

Advertisements