by lucia

Baszó macskák közt nőttem fel. Anyámék úgy gondolták, hogy kegyetlenség lenne elvenni Csoma férfiasságát. Csoma amúgy sziámi macska volt, nyolcvannégyben vettük egy macskakiállításon. És aztán Csoma mindent megbaszott. Például a lábamat is, ha szőrös pléd takarta. Megbaszta a Korostyán-Véber Józsi szőrkucsmáját. A Korostyán-Véber Józsi évekig egy csatakos gecifolttal a homlokán járt-kelt Kecskeméten.
Aztán a Csomának találtunk egy csajt, a Julist, aki Schnitzelék cirmosmacskája volt. Schnitzel volt a város egyik legmenőbb fotóriportere, imádtam azt a faszit, vicces, kedves, kurvajófej. A fiai haverjaim a fészbukon, ilyen nagypofájú audituningoló köcsög lett mindkettőből. Na és Csoma meg a Julis hetekig basztak a Schnitzelék lakótelepi kéglijében, és volt olyan például, hogy a Csoma kinyitotta a Julisnak a hűtőt, és a Schnitzelék arra értek haza, hogy az előszoba közepén ott fekszik egy félig megzabált kiolvadt egészcsirke, amit a fagyasztóból operált ki a Csoma a Julisnak. A kis lovag.
Aztán az egyik ilyen szerelmi csatározásban a Julis véletlenül kilökte a Csomát az ötödik emeleti ablakon, de olyan szívós volt az a macska, hogy nem lett semmi baja.
Az ő nászukból lett a Sziszi, aki hozzánk került. Aztán megkúrta a Csoma, a saját apja, és abból lett a Mosi meg a kis Sziszi. Ők voltak a nagyanyám macskái. A nagyanyám annyira szarrá kényeztette őket, hogy teljesen neurotikusak lettek. Ha a nagyanyám öt percet késett, ők beszartak a perzsaszőnyeg közepére.
Ez volt a szexuális edukációnk az öcsémmel. Egy csomó büdös, nyervogó, vérfertőző macska. Bassza meg.

Advertisements