by lucia

Vannak emberek, akik az egész életüket így élik. Ezt mondogattam magamnak abban a pár napban, amit taxikban, repülőkben, hotelekben és mítingrúmokban töltöttem.
A római taxis biztosan átvert vagy tizenöt euróval, a müncheni hotelben volt a legnagyobb a szoba, Rómában volt a legjobb az étel. Meg a zágrábi sztékes helyen.
Gyakorlatilag senki sem utazik a saját pénzén. A légitársaságok legnagyobb ügyfelei különböző cégek marketing-, IT-, pénzügyi- és egyébb osztályai. Viszont soha senki nem intéz el semmit egy ilyen üzlezti úton. Nem történik sem munka, sem érdemi megbeszélés. Smúzolás történik, de az is bénázva. Igazából önteltség történik és fontoskodás. Én Most Céges Úton Vagyok – ezt karikázzák a kis húzós bőröndök kerekei a repterek műkövén. Eszement pénz- és energiapocsékolás. És mindez olyan körülmények között, ami egy kicsit is érzékenyebb ember számára rosszabb mint a halál. De büszkén minderre, magát rendkívül fontosnak érezve.

Advertisements