by lucia

Csinálni fogok egyszer egy Taschen kiadványt, amiben olyan enteriőrök lesznek lefotózva, hogy a kockás viaszkosvászonon látszik az odaszikkadt húsz éves avas zsír. Hogy a tyúkszartól nem látni az udvarban a festett beásott autógumi-külsőket. Hogy a gangon három éve ott ácsorog a döglött növény a kiszáradt dézsában. Hogy a lépcsőháznak ki van törve az ablaka. Hogy a linóleumra rá van száradva az összetöppedt macskakaja-darab. Hogy a koloniál szekrénysoron ovális keretben ott van az unoka tablóképe. Hogy a letört szekrénykilincs helyén ott virít egy pucér rézcsavar.
Ott lesz a könyvesboltban és az emberek megveszik majd az anyukájuknak karácsonyra, aki sóhajtozva és irigykedve nézegeti a sok gyönyörű képet, és aztán felteszi majd a Szép versek 1987 mellé a könyvespolcra, amit a virágmintás tapétára fúrt fel a Balázs nevű kolléga huszonhárom évvel ezelőtt. Ott áll majd mellette egy Zsolnay euzinpásztor, aminek egész jól sikerült visszaragasztani a fejét még 1995-ben, amikor leverte a macska.

Advertisements