#1850

by lucia

Összehajtogatom magamat térdelőhelyzetből rajtba. Kinyitok pár régi ablakot, pisával takarítom a pókhálókat a vécécsészében. Álló nap szimulátorozom, hogy végzem a munkám. Simlife, vagy mi ez, bejönnek az emailek, én válaszolok, sorban jönnek a rewardok egymás után. Napi tíz órákat játszom a gép előtt ülve. Feljárok a teraszra és kitárt karral, kétfelé fordított tenyérrel beengedem fentről az ég, lentről a föld energiáit. Megfontoltan megyek a biciklimmel olyan gyorsan, ahogy csak tudok. Minden héten aláíratom az ellenőrzőmet a halottjaimmal és azzal, akik sose éltek. Olyan helyeken keményedik a tenyerem, ahol eddig azt hittem, bőr sincs. Olyan helyeken puhul a lelkem, ahol eddig nem is léteztem. Csak írni nem tudok.

Advertisements