#1841

by lucia

Fönt a teraszon állok és morzézek az almám bicskájával a korláton hátha valaki veszi. Két öltönyös áll nem messze ingben, szívja őket a cigi. Visszakopognak, hogy hagyjam őket békén, ők fontosabbak annál, apukák, én meg csak egy gyerek vagyok.
A nap elkezdi kiszívni a szemgolyómat, mint valami perverz szerető. A levegőnek konyhakert a szaga. Az almám az ínyembe harap.

Advertisements