#1838

by lucia

Elkezdtem látni a láthatatlan dolgokat. Színültig van velük az atmoszféra. Először látni őket olyan, hogy azt hiszed mindjárt megfulladsz, mert nem is látszik a tőlük a semmi, vagyis a szimpla levegő. Amikor először láttam őket, nem is mertem elindulni bringával. Lassan mentem és visszatartottam a lélegzetem, de annyira simán csúsznak szét az ember előtt, hogy nem zavar egyáltalán.
Rengeteg vonal van például. Lehetetlen dolgokat kötnek össze láthatatlan vonalak. Vannak mindenféle széles sávok fent az égen. Vannak mozgó vonalak, amik ember és ember között feszülnek. Azt nagyon szar látni, amikor elszakad egy ilyen. Hatalmasat csap – ezek nagyon erős kötelek – és szakít szét egy csomó mindent. Mert előttem szimán szétcsúsznak ezek a láthatatlan dolgok, de egymást kerülgetniük kell.
Vannak szellemszerű lények is, arccal. Sok ilyen ül egyes embereken, vagy követi őket. Lufiszerű termései vannak növényeknek. Ha letörsz egy ágat mondjuk, akkor kipukkadnak és kiömlik belőlük egy csomó fura lé, ami befolyik annak a testnyílásain, aki tört.
Vannak fegyerek is. Kardok, meg bombák. Meg még fel nem robbant kézigránátok. Ezeket egymás ellen használják az emberek és nem tűnnek el soha. Mármint a láthatatlanságból.

Advertisements