by lucia

Ma reggel ahogy úsztam, a sávom jött velem, nem kellett bukófordulni egyáltalán. Azt gondoltam, milyen vicces, hogy kinyúlik a madencéből ez a sáv, de hátranéztem, és nem kinyúlt, hanem jött velem. Én úsztam, ő meg haladt. Végig a városon, utána széles, kétméterhúsz-mély árok. Kipróbáltam, fordulni is tud, de elég nehéz gyorsúszásban bevenni egy kanyart egy ötven méter hosszú sávval. Sokat emeltem ki a fejem és néztem előre, nehogy mondjuk beússzak egy villamos elé, és az beessen a vízbe. Megadtam az elsőbbséget és a pirosoknál is megálltam. Kicsit ámultak az emberek, de aztán a nagy melegben hamar rászánták magukat és beugrottak. Ott csücsültek a sáv végében, nézték a várost és hűsöltették a seggük. Aztán amikor már nagyon sokan lettek, és nekem nagyon nehéz lett, szóltam nekik, hogy menjenek, kössék el a saját sávjukat. Ki lehet fizetni a saját uszijegyet. Így is dögnehéz hajtani át mindenen egy egész egynyolcad medencét.

Advertisements