by lucia

Minden kék. Egy lány háton úszik, bénán fordul, de szépen, messze hátrateszi a kezét. Várom, hogy vágyjam a vízbe, próbálom kinyomni a bőröm felszínére az eheti félszet, legyen mit mosnia a hosszaknak. A lány újra fordul, megint bénán. Amit nem tanítanak, azt magadtól sajátítod el, de csak ha tudod, hogy mit kell tanulnod. Nem árt figyelni. Nézem, hogyan állandó minden és elhelyezem benne azt, ahogy múlok. Csak használatba kapunk mindent. Nincs tulajdonunk.

Advertisements